Legkisebb testvér, zsebkendő: akár csipkés, akár nem, sorsa mégis szánandó, hisz orrocskádat fújod bele, esetleg a négy sarkára köthetsz csomót, úgy megvéd a tűző naptól.
Középső testvér, terítő: ő sem irigyelhető! Igaz, jól mutat szép tányér alatt, de ahogy az ebéd halad, tisztaságát veszítve, nem tetszetős a kelme!
Legnagyobb testvér a lepedő. Az ő sorsa sem túl meglepő: álmunk mozdulatát őrzi. S ha egy téli este mégis a falra simul, s vetítünk rá, a kép emlékét ritkán őrzi. Visszamegy a nagy komódba, s lepedővé válik újra.
Ez a három fehér testvér így élt mindig, szerényecskén unalmasan, köznapian, mesék nélkül, kalandtalan!
Ám egyszer csak, néhány bábos, gondolt egyet, megfogták a zsebkendőket, terítőket, lepedőket, s varázslatot tettek velük: gyűrögették, hajtogatták, megcsomózták, beráncolták, simogatták, csavargatták... És a vége: égbe szálló hattyúcsapat; csivitelő siserehad; pillangók hófehér szárnnyal; hószín rétek sok virággal, csupa fehér szivárvánnyal.
Elámult az egész világ: Uramfia! Ezt a csodát! Az unalmas zsebkendőkből, hétköznapi terítőkből, négyszögletű lepedőkből színes világ született meg, kalandos, mesés és kerek! Ámulni, ha ti is akartok, nézzétek meg, amit a bábosok két kezükkel varázsolnak!
rendező: Prof. Krzysztof Rau
dramaturg: Prof. Krzysztof Rau
koreográfus: Tadeusz Wiśniewski
koreográfus-asszisztens: Dariusz Jakubaszek
zene: Robert Luczak
