Táncosnő, színésznő, filmrendező – egy olyan világban, ahol nőnek rajta kívül nem jut hely a művészek és sikeres emberek között, a nemzetiszocializmus sötét éveiben, Németországban.
Aztán eljön a számvetés ideje. Leni Riefenstahl esetében ez a számvetés 101 éves koráig tart. Hatvan év a purgatóriumban.
Kérdések, kérdések – egész életében rengeteg kérdésre kell válaszolnia.
Az én műveim csak dokumentumok, mondja Leni. Ezek a filmek náci propagandafilmek, mondja a világ.
Én rajongtam Adolf Hitlerért, de nem tudtam a rémtetteiről. Mindent tudtál, mondja a világ. Szeretője, elkényeztetett kedvence voltál Hitlernek, Göbbelsnek. A cinkosuk.
Én csak a dolgomat végeztem, mondja Leni Riefenstahl. Mindenben a szépséget kerestem, azt mutattam föl.
Mi van, ha végül már maga Leni sem tudja az igazságot?
Kiközösített lesz. Aztán elmegy Afrikába a nubák közé és ott, a sivagatban elkészíti minden idők egyik legszebb fényképsorozatát. Mélytengeri búvár lesz hetven évesen, korallzátonyokat filmez kilencvenöt évesen a mélyben.
De a teljes igazat kimondani még 101 éves korára sem tanulta meg.
Ki vagy te, Leni?
