"A legjobb vígopera-szövegkönyv a Figaro házassága óta" - mondta Strauss, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a zsidó származása miatt mellőzött Zweig neve szerepeljen az 1935-ös drezdai bemutató műsorfüzetében és plakátjain. A művet a második előadás után be is tiltották, Straussnak pedig le kellett mondania a Birodalmi Zenei Kamara elnöki tisztéről.
A történet röviden: Sir Morosus kapitányt - házasodási szándékát kihasználva - megtréfálja borbélya, kitagadott unokaöccse (aki örököse is egyben), valamint annak felesége, Aminta. Megjátsszák, hogy összeadják a kapitánnyal Amintát, aki csendes teremtésnek adja ki magát, az "esküvő" után azonban valóságos házisárkánnyá változik át. Miután Morosusnak elmondják, hogy a házasságkötés csak tréfa volt, a megkönnyebbült kapitány kibékül kitagadott örökösével, és visszafogadja őt. A mű zárómonológjának kezdősorával - "Mily szép a zene, de főleg akkor, amikor véget ér!" - a zeneszerző kikacsint a közönségre. A mű világszerte ritkán kerül műsorra, így előadása különleges eseménynek ígérkezik.
R. Strauss: A hallgatag asszony - háromfelvonásos vígopera, op. 80
Sir Morosus: Rúni Brattaberg
A házvezetőnője: Temesi Mária
Schneidebart borbély: Dietrich Henschel
Henry Morosus: Bernhard Berchtold
Aminta, a felesége: Rácz Rita
Isotta: Pasztircsák Polina
Carlotta: Schöck Atala
Morbio: Geiger Lajos
Vanuzzi: Szüle Tamás
Farfallo: Cser Krisztián
Közreműködik: Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar (karigazgató: Antal Mátyás)
